Vezetés esőben, hóban, jégen – a kognitív torzítások hatásai a téli autózásra


Közúti Gépjármű-közlekedési Hivatal   |  
2016.12.21.
Vezetés esőben, hóban, jégen – a kognitív torzítások hatásai a téli autózásra
Vezetés esőben, hóban, jégen – a kognitív torzítások hatásai a téli autózásra
Amikor a tél igazán kemény fagyokkal támad, nemcsak a kedvezőtlen időjárási körülmények teszik veszélyessé a vezetést. Nagyon valószínű, hogy a legtöbb vezetőt megtévesztheti néhány olyan gyakori, kognitív torzítás, amelyek arra vezetnek, hogy valós képességeiket túlértékelve kezeljék a megváltozott helyzetet.

A pszichológusok régóta tudják, hogy az emberekre általában az a jellemző, hogy saját képességeik szempontjából jobbnak látják magukat a valóságosnál - hajlamosak vagyunk tehát ebből a szempontból túlértékelni magunkat.

Amerikai kutatók egy csoportja olyan vizsgálatokba fogott, amelyek célja ennek a torzításnak a tettenérése volt. Komoly kutatási eredmények támasztották alá azt a tényt, hogy mindegy, hogy milyen feladatról van szó, legyen az kosárra dobás vagy matematikai feladványok megoldása, a személyek hajlamosak felülértékelni saját, várható teljesítményüket. A kutatás sikeresen azonosította ennek a torzításnak több megalapozó tényezőjét is.

Elsősorban arra figyeltek fel, hogy ez a képességekre vonatkozó felülbecslés legjellemzőbben olyan készségek esetében nyilvánult meg, amelyekben az illető nem, vagy kevésbé jártas. Ezt a jelenséget  Dunning-Kruger effektusnak nevezik, és lényegében arról szól, hogy minél kevésbé vagyunk járatosak egy adott terület specifikus jártasságaival, annál nagyobb nehézséget okoz ez abban, hogy felmérjük, valójában mennyire alkalmatlanok is vagyunk a feladatra.

Különösen veszélyes az a tény is, hogy a jelenlegi teljesítményünk megjósolásához hajlamosak vagyunk a régmúlt homályos emlékeiből következtetni, ami szintén a teljesítmény felülbecsléséhez vezet. Az amerikai kutatók azt írják erről, hogy az adott eseményre vonatkozó, régi emlékek kapcsán erős késztetés munkál az emberekben arra, hogy saját maguk előtt a lehető legkedvezőbb színben tűnjenek fel, így az általunk nyújtott teljesítményből is a lehető legjobbakra emlékezzenek vissza.

Ugyanakkor a pontos visszajelzés hozzájárulhat ahhoz, hogy a valós teljesítményről kaphassunk képet egy ilyen régi esemény kapcsán. Tény azonban, hogy a gépkocsivezetők ritkán kapnak formális és hivatalos visszajelzést arról, hogy a vezetési képességük milyen szinten áll, így például a téli vezetés jelentette speciális kihívások vonatkozásába nem gyakran adódik reális referenciapont.

Végül fontos kiemelni azt a tényt is, miszerint az emberek a viszonylag egyszerű feladatok vonatkozásában rendelkeznek valósághoz közel álló becsléssel a képességeik szintjére vonatkozóan. Mivel a vezetés egy viszonylag komplex tevékenység, amelyben több különböző jártasság egyidejű koordinálása zajlik, könnyen megérthetjük, hogy miért pont ennek a mindennapinak mondható képességcsoportnak a vonatkozásában jelenik meg ilyen fokú mentális torzítás.

Egy másik tudóscsoport vizsgálatai kimutatták annak a veszélyét, hogy a speciális, téli állapotokban történő vezetést célzó képzések miért sülhetnek el gyakran visszafelé. Érvelésük szerint a speciális körülményekre vonatkozó gyakorlás nemcsak a készség szintjét mélyíti el, de ugyanakkor a személynek egy hamis biztonságérzetet is adhat, tovább erősítve valós képességeiknek a felülbecslését.

Ez a kutatócsoport eredetileg azt akarta felmérni, hogy miért van az, hogy speciális vezetési tréningek gyakorlati eredményei később a közlekedésbiztonságra vonatkozó negatív hatást jeleztek. Az egész kutatás lényegét összefoglalja az a következtetés, amely szerint a képzés nyújtotta túlzott magabiztosság, valamint a képzés során elsajátított tudás gyenge felidézése okozta a vizsgált személyek valós képességeinek hibás megítélését egy későbbi, nehéz helyzetben.

Mindezek tükrében a téma kutatói azt javasolják, hogy a speciális helyzetekre felkészítő képzésekben nagyobb hasznot hozna az, ha konkrét technikák és képességek tanítása helyett a hangsúly eltolódna az önreflexió irányába, amelynek alkalmazásával a vezetők jobban, reálisabban mérhetnék fel a saját, vonatkozó képességeiket.

Forrás: www.psychologicalscience.org

Szerző: Simonyi Márton (Közúti Gépjármű-közlekedési Hivatal, Pályaalkalmasság Vizsgálati Főosztály)