A veszélyes áruszállítás ellenőrzésének múltja, jelene és jövője


Gépjárműves szakterület   |  
2015.08.07.
A veszélyes áruszállítás ellenőrzésének múltja, jelene és jövője
A veszélyes áruszállítás ellenőrzésének múltja, jelene és jövője
Az első, veszélyes áruszállításához kapcsolódó szabályozás az 1888. évben keletkezett, Németországban, amelynek értelmében a Rajna folyón közlekedő, veszélyesnek minősített szállítmányt szállító hajók árujára kötelező volt kiírni a „méreg” feliratot.

Az első nemzetközi szabályozás 1890-ben keletkezett, Németország és Svájc között, és a vasúton végrehajtott veszélyes áru szállítására vonatkozott. Az első veszélyességi „bárcák" megszületése az 1928. esztendőre datálható. Az ADR alapokmánya pedig 1957.szeptember 30-án született, de csak 1968 januárjában lépett hatályba. Magyarország 1979. július 19-én csatlakozott az ADR-egyezményhez.

Időközben a vegyipar a világ legdinamikusabban fejlődő iparágává vált, ideértve a kőolaj-bányászati és -feldolgozási tevékenységet is. Hihetetlen mennyiségű, természetben elő nem forduló anyagot állítottak elő, termeltek ki, amelyeknek nem jelentéktelen része mérgező, maró, tűzveszélyes, robbanásveszélyes, gyújtóhatású, környezetszennyező, magzatkárosító, rákkeltő hatású volt. Az előállított vegyipari termékeket el kellett juttatni a feldolgozókhoz, felhasználókhoz, először vízi úton, később vasúton, majd az univerzális, "háztól-házig szállítás" módján, a közúton. Ekkor már úgy tűnt, a közúti szállítás az a szállítási mód, amely képes arra, hogy a végfelhasználó kapujáig eljuttassa a termékeket, az alapanyagokat.

Az ADR-szabályrendszer a mai napig folyamatosan módosul, hiszen a gyorsan változó, fejlődő iparhoz, technológiákhoz, az új termékekhez kell igazodnia. A folyamatos változásokat nem csak a technológia fejődése motiválja, hanem - sajnálatos módon - az ipari technológiai folyamatok, a szállítási folyamat alkalmával bekövetkezett, különböző mértékű károkat okozó rendkívüli helyzetek, balesetek is.

Egy biztos, a veszélyes áru szállítást kizárólag olyan vállalkozás végezheti, amelynél felkészült, kiképzett szakemberek dolgoznak, valamint olyan szállítóeszköz állnak rendelkezésre, amelynek műszaki, közlekedésbiztonsági állapota a vonatkozó jogszabályoknak megfelel.

A veszélyes árut szállító közúti jármű és annak vezetője magas kockázatú tevékenységet végez, tehát fontos a folyamatos kontroll, mind a szállítást végző, mind pedig a terméket, árut gyártó, raktározó és a teherrögzítést kivitelező vállalkozások részéről. Az előzőeken túlmenően lényeges az ellenőrzés egy olyan független szervezet részéről is, amely üzleti érdek nélkül végez vizsgálatokat, kizárólag az előírások, jogszabályok teljesülésére, a rendkívüli események megelőzésére, büntetés kiszabására való, törvényi felhatalmazással. Az Európai Unió tagállamai mindegyikében működnek ellenőrző szervek, amelyek közösen és önállóan tudják vizsgálni a vonatkozó előírások érvényesülését, betartását. Sőt, a szabályok megsértőivel szemben szankciók kiszabására is van lehetőségük.

Az ellenőrző tevékenység végzése közben, az idők során azonban előfordultak eltérő értelmezések a tagállami hatóságok között, amelyek egyfelől felesleges, szakmai feszültségek, másfelől újabb kockázatok forrásaivá váltak. A szakmai nézeteltérések kiküszöbölése érdekében létrehozta a Benelux államok 1994-ben a Közúti szállítást felügyelő munkacsoportot, amely egy Euro Control Route (ECR) nemzetközi szervezetté fejlődött. Magyarország 2008-ban csatlakozott az ellenőrző hatóságokat tömörítő szervezethez.

Az Euro Control Route megalakította a Veszélyes áru közúti szállítási munkacsoportot (ADR Working Group), amelynek munkájában aktívan közreműködik a Nemzeti Közlekedési Hatóság. Az ADR munkacsoport adatokat kér a tagországoktól, elemzi azokat, igyekezve feltárni a hibákat, majd nemzetközi fórumokon - a hibák kiküszöbölése céljából - megoldási alternatívákkal áll elő.

Összességében arra törekszik a szervezet, hogy az ellenőrző testületek egyformán végezzék a jogsértések felderítését. Hasonló módon történjen a közúti kontrollok folyamata, amelyet pofon egyszerű módon próbáltak elérni eddig: az ellenőrzési folyamat lépéseit egy Európai Unión belül használt ellenőrzési lista használatával hajtották végre. Megjegyzem, a legtöbb módszertani útmutatót is ezen vizsgálati lista alapján írták. Az egységes ADR-szabályrendszer ellenére viszont, továbbra is fennálltak zavaró nézetkülönbségek.

Az egységes szemléletű munkavégzés megteremtése érdekében az ECR évente több alkalommal nemzetközi fórumokat bonyolít le. Részben nagyszámú résztvevővel zajlanak az ülések (Rotterdam, Dublin, Budapest, várhatóan Varsó), illetőleg kisebb létszámú, rendkívül pörgős ankétokon folyik az ötletelés (Köln, Brüsszel, várhatóan Köln). A rendezvényeken éles közúti ellenőrzések zajlanak, ahol a résztvevő saját élményeket szerez a vizsgálatok végrehajtásáról, az alkalmazott módszerekről. Fontos a tapasztalatok megosztása, átbeszélése.

A nemzetközi munkacsoportok eljutottak arra a felismerésre, hogy egy Unión belüli, egységes oktatási módszertan sokat javítana az ellenőrző hatóságok munkavégzésének minőségén. Lényeges része a jelen és a jövőbeli gondolkodásnak a nem jelölt járművekkel való veszélyes áruszállítás felderítése, valamint vészhelyzetek esetében a beavatkozás módszereinek fejlesztése. Ez utóbbi valójában rendkívül költséges és speciális humánerőforrást és tárgyi feltételeket igényel.

A jelöletlen járműveken szállított rakategységekben megbúvó veszélyes rakomány azonosítása mintavételezés formában valósítható meg. Ehhez szükséges egy komoly felkészültségű szakember-csoport alkalmazása, akik a modern mintavételi módszerek, továbbá a korszerű elemző berendezések kezelésének tudását birtokolják. A korábban csatlakozott tagállamok - mint Hollandia, Nagy-Britannia, Németország vagy Franciaország - nagyon komolyan veszik a veszélyes áruszállítás kockázatainak kezelését, a vis major helyzetek megelőzését. A brit VOSA jogutódja, a VDSA és a német BAG rendkívül aktív szerepet vállal a nemzetközi események szervezésében, lebonyolításában.

A jövőben szofisztikált kockázat-elemző módszerek, önellenőrző auditrendszerek megvalósítása várható, amely nagymértékben javíthatja az ellenőrzések hatékonyságát. A nemzetközi rendezvények alkalmával a hatóságok szakemberei között munkatársi viszony és bizalom épül fel, amely segíti a napi munkavégzést, egyrészt adatszolgáltatással, másrészt a kölcsönös tájékoztatás megadásával.

Szerző: Rada Imre (Közúti Gépjármű-közlekedési Hivatal, Jármű Módszertani Főosztály)