Idős járművezetők kockázatos és kompenzációs járművezetése


Gépjárműves szakterület   |  
2016.10.11.
Idős járművezetők kockázatos és kompenzációs járművezetése
Idős járművezetők kockázatos és kompenzációs járművezetése
Az idős gépjárművezetők jelenléte a közlekedésben kiemelt téma a közlekedésbiztonság szempontjából: gyorsan növekszik az idős vezetők száma, magas a baleseti kockázatuk és nagyobb a sérülékenységük. Kutatások alapján megállapítható, hogy az évek számával párhuzamosan nő a magas kockázatú vezetők száma, de ebből nem következik, hogy valamennyi idős vezető veszélyes lenne.

A jelenség arra vezethető vissza, hogy az idős vezetők által okozott balesetek jelentős részében orvosi és funkcionális problémák állnak a háttérben, illetve az idősebb gépjárművezetők nehezebben alkalmazkodnak az új közlekedési környezethez, egyre ritkábban vezetnek ismeretlen utakon, de a megszokott útvonalakon is megnő a potenciális hibázások gyakorisága.

Az átlagos idős gépjárművezető többnyire nincsen tudatában, hogy bonyolultabb közlekedési helyzetekben nagyobb kockázattal vezet, vagy nem akarja elfogadni, hogy a megnőtt kockázat elég jelentős ahhoz, hogy közlekedési balesethez vezessen. Több kutatás is megerősítette, hogy idősebb vezetőknél (55 éves kor fölött) megnő a gyakorisága a figyelmi hibáknak, gyakoribb a jelek, jelzések észlelésének elmulasztása, viszont az önbevallásos kérdőívek alapján nem tűnik sűrűbbnek ezen hibák megjelenése. A kutatók összevetették az objektív méréseket az önbevallással, és azt találták, hogy azért kockázatosabb az idősek vezetése a többi gépjárművezetői réteghez képest, mert az idős vezetők több hibát vétettek, mint amit észrevettek, emellett különösen megnőtt az észlelési hibák gyakorisága sötétben vagy erősen korlátozott látási viszonyok között, illetve jellemző volt a közlekedés közbeni távolságok hibás felmérése.

A baleseti kockázat előrelátása és a saját vezetési képességek észlelése között is fontos összefüggésekre derült fény. Önjellemzésben /például: „a fékpedált késve és hevesen nyomja", illetve „nehézsége van a közlekedési jelek elolvasásában"/ megbecsültették az idős vezetőkkel, mennyire tartják kockázatosnak a saját vezetésüket.  Az alacsony baleseti kockázatot mutató személyeknél jó képességeket találtak, viszont akik az önjellemzésben kevésbé kockázatos vezetőnek tartották magukat, hajlamosabbak voltak a gépjárművezetői képességeik túlbecsülésére.

Más kérdőíves felmérések azt mutatták, hogy az idős gépjárművezetők megítélése szerint a saját vezetői képességeik jobbak, mint az átlagos vezetőké. Azok az idős vezetők, akik nem vagy alig baleseteztek, hajlamosabbak voltak a saját járművezetési képességeit az átlagnál magasabb szintűnek tartani.

Az utóbbi időben több kutatás is arra irányult, hogy a járművezetői képességekre vonatkozó kérdőívek eredményeit összevessék az aktuális vezetői képességekkel. Az eredmények azt mutatták, hogy az idős résztvevők jobbnak ítélték a vezetési képességeiket, mint amilyenek azok valójában voltak.  Más kutatások is megerősítették, hogy azok az idős vezetők, akik túlértékelték a vezetési képességeiket, alulértékelték a vezetési kockázatot annak ellenére, hogy valójában a vezetési képességeik már csökkentek. Amikor az idős vezetőknek saját képességeiket más idős vezetőkéhez képest kellett meghatározni, ahogyan növekedett a saját gépjárművezetői képességeik értékelése, úgy nőtt a kockázatos viselkedésből eredő hibák száma és a közlekedési agresszió a szimulátoros vezetés során. A túlzott magabiztosság valószínűleg a nagyfokú kontroll érzésével jár együtt, és emiatt emelkedik meg a kockázatos helyzetek bevállalása, illetve ez vezethet ahhoz, hogy az idősek nem szívesen vesznek részt közlekedésbiztonsági kampányokban.

A kompenzációs vezetés

Az idős vezetők úgy szabályozzák a saját járművezetői viselkedésüket, hogy minimalizálják egy baleset bekövetkezésének esélyét. Ezt kompenzációs vezetésnek nevezzük.  Az idős vezetők többnyire igyekeznek elkerülni a nehezebb közlekedési helyzeteket: lehetőleg nem vezetnek éjszaka, nagy forgalmú vagy nagy sebességű utakon, csúcsforgalomban, rossz időjárási körülmények között, illetve egyedül.

Az OECD kutatócsoportja a kompenzációs vezetés formáit a hierarchikus modell és a sikeres öregedés modellje segítségével írta le.

A hierarchikus modell szerint a vezetés egyidejű konkurens aktivitásokból áll, úgymint stratégia /tervezés/, taktika /manőverezés/ és szabályozás /operáció/.

Stratégiai vagy tervezési szinten történik az útvonal, a kiadások előre megtervezése, a lehetséges kockázatok értékelése. Taktikai szinten zajlik a manőverezés szabályozása, amely lehetővé teszi, hogy az egyén felmérje az aktuális vezetési szituációt, és ahhoz alkalmazkodjon. Az operációs szint magában foglalja azokat a képességeket és jártasságokat, amelyek a gépjármű kontrollásásához szükségesek, mint például a kormányzás és az irányváltás.

A deficitek kompenzálása elsősorban a járművezetés stratégiai és taktikai szintjein történik meg, de a stratégiai szint a leghatékonyabb a baleseti kockázat elkerülése céljából.

A sikeres öregedés modellje szerint fontos

  • a szelekció: az idős járművezető hogyan használja fel meglévő erőforrásait új kihívások, vagy előre látható veszteségek esetén,
  • az optimalizálás: az erőforrások finomítása és koordinálása a magasabb funkcionális szintek elérésére céljából,
  • a kompenzáció: azon hatások, amelyek fenntartják a funkciók adott szintjét az aktuális vagy előrelátható hanyatlásnak vagy a korábban meglévő erőforrások elvesztésének ellenére.

Az idősek biztonságos vezetését elősegítő pszichológiai megoldások

1. Képzési programok során megtanítani, hogy melyek azok az életkorral összefüggő funkcionális változások, amelyek kihatnak a vezetési képességekre, ismertetni az időseknél gyakrabban előforduló balesetek jellemzőit, illetve az új közlekedési szabályokat.

2. Tréningek során szimulátoros vezetési tesztek és vezetési leckék oktatóval - az azonnali visszajelzés érdekében, illetve a saját vezetés filmfelvételeinek elemzése.

3.  Az önértékelés fejlesztése során az idős vezető maga értékeli a saját vezetési képességeit, vezetési stílusát és vezetésre való alkalmasságát – ezek kiértékelése után az eredmények összevethetők az objektív járművezetési eredményekkel.

4. Tesztelés és a veszélyeztetettek továbbkövetése során először fizikai állapotra utaló tesztek, kognitív kapacitást mérő tesztek és vezetési tesztek elvégzése, majd visszacsatolás és szükség esetén tanácsadás, illetve utánkövetés.

 

Forrás: Tsuneo Matsuura: Older Drivers' Risky and Compensatory Driving in Traffic Psychology: An International Perspective

Fordította: Recsákné Mazányi Judit (Közúti Gépjármű-közlekedési Hivatal, Pályaalkalmasság Vizsgálati Főosztály)