Vezetési képességek és az időskor


Gépjárműves szakterület   |  
2016.11.15.
Vezetési képességek és az időskor
Vezetési képességek és az időskor
Közismert, hogy a felnőttkort követően, az életkor előrehaladtával az ember képességei romlanak. Megváltozik a biológiai működés, az idegrendszerben alapvető szerkezeti és funkcionális változások történnek - és mindezek hatással vannak az ember viselkedésére, motivációira, érzelmi viszonyulásaira.

 A hanyatlás azonban nem terjed ki mindenre - vannak képességek, amelyekben a felnőttkorig megszerzett szint fennmarad. Tekintsük át néhány kevésbé ismert tényt a csökkenő képességekről a járművezetés szemszögéből!

Járművezetés és intelligencia

Az ember pszichológiai képességei közül az egyik legfontosabb az intelligencia, az a jellemző, ami a világról szerzett ismereteket és azok alkalmazásának színvonalát mutatják meg. Járművezetés szempontjából az intelligencia a közlekedési szabályok elsajátításával, helyes értelmezésével és a szabályokhoz való viszonyulással van kapcsolatban.

Az intelligencia egyik csoportosítása szerint (Cattel és Horn munkája nyomán) megkülönböztethetünk fluid és kikristályosodott intelligenciát – az idő múlása ezekre különbözően hat. A fluid intelligencia a kutatók szerint olyan képességeket tömörít, amelyek egy új problémára adott megoldás keresésénél segítik az embert. Ezek a képességek idővel változnak: az időseknél ez a típusú intelligencia csökken. A kikristályosodott intelligencia azt mutatja meg, ki milyen mértékben építette be magába a kultúrája eredményeit (lexikális tudás, társadalmi normák, stb.). Ezt az intelligencia-típust az idő múlása érintetlenül hagyja.

A járművezetésre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy idős korban az új helyzeteknek való megfelelés nehezebb feladat: például átszokni a jobboldali vezetésről a baloldalira, kézi váltóval felszerelt kocsiról automatára (és fordítva), vagy személygépkocsiról teherautóra. Az idő múlása – önmagában – viszont érintetlenül hagyja a vezetéssel kapcsolatos általános ismereteket, hozzáállást. A járművezetés során fellépő fizikai hatások ismerete, az időjárás (pl. eső, jegesedés) hatása a kormányzásra, a megtanult, begyakorolt ismeretek stb. az idő múlásától függetlenül továbbra is rendelkezésre állnak. (Feltéve, ha valamikor ezeket az információkat korábban elsajátította a járművezető.)

Teljesítmény az alapképességekben

Az időskor biológiai jellemzői közismertek:  testi erő és gyorsaság hanyatlása, fáradékonyság, fokozottabb veszélyeztetettség betegségekre. A testi változások érintik az idegrendszert is: az észlelés pontosságának csökkenése, a reakciók megnövekedett ideje, stb. ennek a változásnak a jelei. Ezek pedig összefüggnek azzal, hogy több kutatás (pl. Cerelli, 1969 vagy Williams és Carsten, 1989) szerint is a levezetett kilométerek hosszának figyelembe vételével is nő a balesetek száma 65 év felett.

A figyelem megosztását kívánó feladatokban a fiatalokhoz képest az idősek alacsonyabb teljesítménye nem volt meglepő. Azonban ennek mértékében a járművezetéshez hasonló feladatokban eltérés volt: pl. a gyors áttekintést (vizuális döntést) kívánó feladatokban az idősek jobban szerepeltek, mint az útvonalkövetésben (Brouwer, Waterlink, van Wolffelaar és Rothengatte kísérlete, 1991-ben).

Idős korban a mentális folyamatok (észlelés, döntés, mozgásszabályozás stb.) hosszabb időt vesznek igénybe és az egyszerre feldolgozható információk mennyisége csökken . A feladatok bonyolultságával romlik a teljesítmény, ha például a feladat alakzatok képzeletbeli elforgatása és összemérése - tehát például egy parkolásnál a parkolóhely méretének megbecsülése, és a szükséges manőverek meghatározása (és persze ezek végrehajtása) tovább tart, pontatlanabb.

A megszokott feladatok elvégzése - például a rendszeresen megtett utazások idővel egyre könnyebbé válnak: egyre kevesebb figyelemmel, egyre hatékonyabbak lehetünk. Azonban éppen a megszokás miatt az ilyen tevékenység során az idő múlásával bekövetkező teljesítményromlás észrevétlen maradhat, hiszen az elvégzése könnyűnek tűnik és sikerélménnyel jár, önbizalmat épít. Azonban a "rutinból vezetéstől" nemcsak az időseknek, de senkinek sem szabad messzemenő következtetéseket  levonnia. Megszokott útvonalon vezetve lehet, hogy már ismerjük a lámpák váltásának ritmusát, az útvonalhibákat, a táblákat - de ez gyakran az elkényelmesedéshez vezet. Forgalmi változás esetén, vagy új útvonalon a megszokott kényelmesség, a felületes figyelem (hiszen eddig tudtuk, hová kell nézni, mire kell vigyázni) nem lesz elegendő a szabályos közlekedésre. Az ismeretlen környezet a megszokottnál több figyelmet igényel, fárasztóbb, stresszesebb, a  váratlan események végképp nagyobb igénybevételt jelentenek, mint a megszokott útvonalon haladva. A rutin ilyen esetekben ellenünk fordul, inkább akadályoz, mintsem segít. A vezetés során az idős járművezetők által szerzett tapasztalatot is ennek fényében értékeljük: különböző útvonalakon, változatos vidéken, körülmények között szerzett vezetés tesz igazán gyakorlottá.

A teljesítményromlás folyamata

Egy-egy sérülés vagy az idegrendszert támadó betegségek rendszerint drámai változást hoznak a képességek több területén (mozgás, beszéd, gondolkodás, emlékezet, stb.). Ilyenkor a gyógyítás, a rehabilitáció során feltérképezik a megmaradt és elvesztett képességeket - és ezzel összefüggésben meghatározható, eldönthető, hogy a rendelkezésre álló képességek elegendők-e, ha igen, milyen mértékben felelnek meg a további járművezetéshez.

Az idő múlása halmozottan jelentkezik teljesítményromlás azoknál, akik életében egészségügyi kockázati tényezők azonosíthatók (pszichiátriai, neurológiai kezelés, központi idegrendszert érintő betegség, szenvedélybetegség). Trauma, rendkívüli esemény nélkül az idő hatására bekövetkező teljesítményromlás azonban a legtöbbször fokozatos, lassú folyamat. A járművezető megszokja, elfogadja az éppen aktuális állapotát, képességeit - a romlás nem tűnik fel, mert apránként veszíti el képességeit, vagy azok egy részét. Különösen az egyedül élő időseket fenyegeti az, hogy a képességeik csökkenését sem ők maguk, sem környezetük nem veszi észre. Az orvosi alkalmassági vizsgálatok közötti időben is érheti baj emiatt a járművezetőt.

Idős rokonaink, egyedülálló ismerőseink, barátaink életét, testi épségét is megóvhatjuk, ha figyelünk rájuk. Ne sikkadjunk el afelett, ha járművén koccanások, sérüléseket találunk - főleg, ha azelőtt ez nem volt jellemző. Időről időre kísérjük el, amikor vezet, így meggyőződhetünk róla, hogy biztonsággal csinálja, vagy figyelmetlenné, lassúvá, esetleg kapkodóvá vált.  Ilyen alkalmakkor fokozott tapintattal járjunk el, ne érezze jelenlétünket ellenőrzésnek, vizsgának - találjunk egy ártatlan ürügyet, hogy együtt utazhassunk. Ha indokolt negatív visszajelzést adni, fokozott óvatossággal kell közölnünk!

Szerző: dr. Karap Gergő (Közúti Gépjármű-közlekedési Hivatal, Pályaalkalmasság Vizsgálati Főosztály)