A 2600-as típusú, nosztalgia villamos hatósági járművizsgája


Vasút Hatóság   |  
2012.09.11.
A 2600-as típusú, nosztalgia villamos hatósági járművizsgája
A 2600-as típusú, nosztalgia villamos hatósági járművizsgája
A Nemzeti Közlekedési Hatóság megtartotta az eredetileg „G" jellegű, később 2600-as típusra átalakított, típusengedéllyel rendelkező, jelenleg 2624 pályaszámú nosztalgia közúti vasúti villamos motorkocsi hatósági járművizsgáját. A vizsga során megállapítást nyert, hogy a jármű az általános szakmai előírásoknak megfelelően került felújításra, felszerelései és berendezései a közlekedési biztonsági követelményeket kielégítik.

A „G" típus története

A Budapesti Városi Villamos Vasút a századforduló után egységes karakterű, kinézetű járműveket állított üzembe. Ezek közé tartozik a „G" sorozatú villamos, melyből 1906-ban 30 darab készült a Schlick-Nicholson gyárban acél főkerettel, favázas felépítménnyel és alsó- felsővezetékes áramszedőkkel.

A Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (KSZK) – a mai BKV elődje – idején a kocsikat sorrendben 2600-2630 pályaszámmal látták el, szabványos életmentőt, lépcsőket és lecsapható ajtókat szereltek rájuk, valamint átfestették a kocsikat.  

1938-ban a 2600-2605-ös kocsikat B 935-ös motorral, a 2606-2619-est TR 5,6/14-es motorral szerelték fel. A kocsik egységes zárt szekrényes kialakítással jöttek ki a Füzesi főműhelyből. Elsőként a 2629-es villamos készült el, görgőscsapágyakat építettek be, átalakították a csapágyvezetését, és a hordrugók a csapágyvillán belülre kerültek.

1960-ig húsz motorkocsit építették át, ezután azonban a főműhely leállt az acélvázasítási munkákkal, helyette csuklós villamosokat kezdtek építeni. A megmaradt tíz favázas villamost néhány év múlva eladták Debrecen városnak.

A Budapesti Közlekedési Vállalat úgy döntött, hogy mivel a kocsik pótkocsi vontatására alkalmasak voltak, főleg Újpesten, a 3-as, 55-ös, ritkábban a 12-es viszonylaton közlekedjenek. A többi acélvázas kocsihoz hasonlóan ezek is több átalakításon estek át. A szekrény oldalát összehegesztették, a szellőzőkopoltyúkat megszüntették, az eredeti sugárvetőket fényszórókra cserélték. A kocsikon az ajtók melletti indításjelző lámpákat beépítették az oldalfalba. Többségük selejtezésére 1977-1981 között került sor.

​A BKV '80-as években elvégzett selejtezési hullámának idején volt néhány kocsi, melyet megőriztek anélkül, hogy azok múzeumi védettséget élveztek volna. Bár a kocsikkal kapcsolatos jövőbeli célok nem voltak világosak, így maradt fenn a sorozat egyetlen példánya, a 2624 pályaszámú motorkocsi is, melyet 1981-ben selejteztek. Több évi tárolás után 1985-ben egy holland magángyűjtőnek adták el a kocsit, aki Amszterdamba szállította, ahol alkalmanként közlekedett is. Végül 2002-ben, helyhiány miatt a gyűjtő meg akart szabadulni a kocsitól, így vetődött fel a hazaszállítás gondolta, amire a visszavásárlás után, 2004 nyarán került sor. A jármű muzeális értéke rendkívül magas, valamint az egyetlen az ún. Füzesi acélvázas felépítménnyel rendelkező, a fővárosban a '80-as évek elejéig meghatározó arculatúnak számító járművek közül, mely a Budapesti vágányhálózaton korlátozás nélküli közlekedtetésre ma is alkalmas.